BLOG I.

Had legyek én az első beteg, az első blogbejegyzésben, akiről írok! Az alaphelyzet klasszikus volt, hisz már oly sok betegemtől halottam! „MÁR MEGINT FÁJ A TÉRDEM!!!” Semmi eget rengető dolgot nem csináltam, csak rendeltem, meg kicsit el kezdtem mozogni, mert szégyen, de ezek a gonosz kilók szép számban felkúsztak rám. Egy túlsúlyos doktor, aki arra bíztatja a betegét, hogy adjon le pár kilót, mert fontos lenne az egészsége szempontjából. Brrr! Ez elég komikusan hangzik! Ha valaki, akkor én tudom milyen nehéz elveszíteni néhány kilót! (Örök harc!) „Sajnos” nagyon empatikus tudok lenni a túlsúlyos betegeimmel. Szóval fájt a térdem! Nagyon! Először akupunktúra, saját magamon.
Eredmény: nem igazán vagyok hatékony. Az önakupunktúra jelen esetben édes kevés volt, hisz nem tudtam minden szükséges pontot jól szúrni, lézerezni, elektro- akupunktúrázni. RTG, MR vizsgálat, hisz már akadályozott a munkámban. Nem ülhettem felpolcolt lábbal a rendeléseimen! Egy képzésen meglátott a kolléganőm és óvatosan megkérdezte, hogy tartósan kívánom sajnáltatni magam, vagy esetleg akarnék-e javulni? Nos, kiváló alkalom/alkalmak, hogy szakmai eszmecserék mellett engem kezeljen egy kiváló kolléganő, esetemben orvosi kollagénnel. Az 5. kezelés után „Kelj fel és járj!” érzésem támadt. A fájdalom lényegesen csökkent, óvatosan újra elkezdtem terhelni, de nem tért vissza a panaszom.